Az utóbbi években már mind szakmai, mind laikus körökben sikerült a közhelyességig túltárgyalni a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát. A probléma okának kiadási oldalról az egyre növekvő élettartamot, bevételi oldalról a csökkenő termékenységet szokás megnevezni, mert ezek együttesen demográfiai válságba taszítják a fejlett világ országait. Kevesen tudják azonban, hogy egy társadalom elöregedésének még nem szükségszerű következménye az összeomló nyugdíjrendszer: ebben a cikkben azt járjuk körül, hogy az időzített bomba felrobbanása miként lenne elkerülhető.

A nyugdíj intézményének alapelve az, hogy az aktív korú népesség anyagilag gondoskodik az idősekről, ezáltal mintegy viszonozva azt, hogy őket pedig gyermekkoruk idején a mai idősek tartották el. Lényegében tehát egy generációk között oda-vissza áramló, csak időben eltolt transzferről van szó, melyet mindig azok fizetnek, akik éppen arra képesek, és mindig azok kapnak, akik éppen rászorulnak. Ez látható az 1. ábrán, ahol a pénz áramlását a nyilak jelölik. (Tény, hogy sem a gyermeknevelés, sem az időskori ellátás nem kizárólag pénzügyi vetülettel rendelkezik, de egy nyugdíjrendszer mással aligha tud foglalkozni.)Láthatjuk, hogy a kifizethető nyugdíjak mértéke azon alapszik, hogy az idős generáció mennyi „befektetést eszközölt” korábban – hiszen a gyermekek felnevelését tekinthetjük egyfajta befektetésnek, melynek „hozama” az általuk felnőttkorban fizetett nyugdíjjárulék lesz.

És a gondok pontosan itt kezdődnek.

Ugyanis a jelenlegi magyar nyugdíjképlet – melynek alapján az egyéni nyugdíjat megállapítják – két legmeghatározóbb tényezője a szolgálati idő és a megszerzett jövedelem, azaz a nyugdíjasok ellátmánya attól függ, hogy ők aktív korukban mennyi járulékot fizettek be a költségvetésbe. Ezzel szemben egyáltalán nincs figyelembe véve az általuk gyermeknevelésre fordított befektetés: ezeket a transzfereket a 2. ábrán az elhalványított vonalak jelölik.Márpedig ez egy nagyon súlyos logikai hiba: az elvárt hozam ezáltal teljesen el lett választva a befektetéstől. Bár a nyugdíjrendszer társadalmi szintű fenntarthatósága továbbra is a gyermekneveléstől függ, de a nyugdíjvárományokra ez már semmiképpen nincsen hatással. Gál Róbert nyugdíjszakértő ezt a problémát úgy fogalmazta meg: „Nyilvánvaló inkonzisztencia, hogy miközben a nyugdíjak kifizethetősége azon múlik, hogy mennyit adtunk a gyerekeknek, aközben az egyéni nyugdíj egy olyan számításra épül, hogy valaki mennyit adott a nála idősebbeknek.”

Fontos megjegyeznünk, hogy ez az ellentmondás önmagában még nem feltétlenül vezetne a hazai folyó finanszírozású (vagy elterjedt, de kevésbé pontos nevén felosztó-kirovó) nyugdíjrendszer összeomlásához. Hiszen amíg mindegyik generációnak elegendő gyermeke születik, addig a két, sötét nyíllal jelzett transzfer egyensúlyban lehet egymással, azaz a hibás logika ellenére mégis van fedezet a rendszerben. Napjainkra azonban már ez a feltétel sem teljesül: a mai gyermekek létszáma lényegesen alulmúlja a szüleik generációjáét. A kisebb mértékű befektetés pedig kisebb leendő járuléktömeget eredményez, ezt szemlélteti a nyilak méretének csökkenése.

Nem szabadna tehát abba a tévedésbe esnünk, hogy úgy gondoljuk: minket is el fognak tartani a gyermekeink, csak mert mi eltartottuk a mai időseket. Hiszen nem tud kellő hozamot termelni az a befektetés, amelyik nem lett kellően feltőkésítve! Ennek az úgynevezett emberi tőkével feltőkésített nyugdíjrendszer ideájának egyik jeles magyar képviselője, Banyár József szerint „a megoldás: a humántőke hozamára felépített rendszer ígéreteit a tényleges humántőke-beruházásokhoz kell igazítani.”

Nyilvánvaló, hogy az így kijavított nyugdíjrendszer csak jóval kevesebbet tudna nyújtani az időseknek, ezért rendkívül megnövekedne az aktív korúak nyugdíj-előtakarékosságának (mint egyetlen alternatívának) jelentősége. Ugyanakkor cserébe – pusztán a helyes logika miatt – hosszú távon, csökkenő népesség esetére is biztosítva lenne a fenntarthatóság.

Köszönöm, hogy olvasol! Hamarosan érkezem a következő cikkel.

További tartalmakért kövesd az Aranytojás Blogot az instagramon is!

(Borítókép forrása: pixabay.com. Ábrák forrása: saját szerkesztés)