Ma egy teljesen új oldalamat szeretném nektek megmutatni, ugyanis tőlem nem megszokott módon egy közgazdasági témájú cikkel készültem számotokra, mégpedig a nyugdíjrendszerünkkel kapcsolatosan. Ez a terület méltatlanul kevés figyelmet kap manapság, holott szerintem néhány évtizeden belül az egyik legégetőbb nemzetgazdasági problémává fog előlépni.
Az alábbiakban egy olyan igazságtalanságot mutatok be, amellyel egyetemi tanulmányaim során találkoztam. Mivel ez a kérdés leginkább közgazdasági szempontból vizsgálható, többször fogok használni szakkifejezéseket, de ezeket a közérthetőség kedvéért igyekszem majd mindig megmagyarázni.
A probléma, amire senki nem gondolt...
A nyugdíjrendszerek összes típusa (ezeket most nem részletezném) eredetileg úgy lett kitalálva, hogy stabilan magas születési ráta és viszonylag alacsony várható élettartam mellett jól működjenek. És működtek is, egészen néhány évtizeddel ezelőttig.
Azonban a technológiai fejlődés és a szokatlan jólét következtében a fejlett világban napjainkra mindkét demográfiai alapfeltétel megbukott: a termékenység erősen lecsökkent, az élettartam pedig rohamosan növekszik, azaz a társadalom elkezdett elöregedni. Ezzel pedig nyilvánvalóvá vált a nyugdíjrendszerek – közhelyességig túltárgyalt – fenntarthatatlansága.
A probléma gyökere abban keresendő, hogy amíg egy gyermek kiskorú, addig az ő nevelésének terheit (pénzügyi költségek, időráfordítás, energiabefektetés) minden család szinte teljesen egyedül viseli, az adófizetői kor elérése után viszont már az egész társadalom hasznot húz a gyermekből. Azaz nagyon szakszerűen fogalmazva a gyermek eleinte magánteher, de később közjószág.
Ebből pedig logikusan következik a potyautas magatartás megjelenése is. Potyautasságnak azt nevezzük, amikor valaki nem járul hozzá a közös terhekhez, mégis részesül a közös javakból. Esetünkben ez úgy néz ki, hogy a fejlett szociális ellátórendszer a gyermektelen személyekről is gondoskodik, ezért egyéni szinten anyagilag nem éri meg a gyermekvállalás. Hiszen helyette ugyanazt a pénzt, időt és energiát például szórakozásra is fordíthatjuk, idősebb korunkban mégis eltartanak majd minket mások gyermekei.
Tehát kiket büntet ez a nyugdíjrendszer?
Éppen azokat, akik vállalnak gyermekeket! Hiszen ők rengeteg erőfeszítést tesznek azért, hogy felneveljenek egy új generációt, miközben ehhez igazságtalan módon csak minimális segítséget kapnak a társadalomtól. Cserébe pedig nem jutnak semmilyen előnyhöz, hanem ők is csak ugyanolyan mértékű nyugdíjra lesznek jogosultak, mint potyautas kortársaik, akiket később szintén az ő gyerekeik tartanak majd el...
Ráadásul (és ez főleg nőkre igaz) a szülőket még hátrány is érheti idős korukban, hiszen a gyermekvállalásból fakadó munkaerőpiaci "alulteljesítésük" okán kevesebb nyugdíjra lesznek csak jogosultak, mint a hozzájuk egyébként hasonló életpályával rendelkező gyermektelenek.
Mi lehetne a megoldás?
Az egyetlen fenntartható megoldás egy olyan nyugdíjrendszer megalkotása, amely igazságosan bánik a szülőkkel és a gyermektelenekkel egyaránt, és nem bünteti a gyermekvállalást – ugyanis a jelenlegi pontosan ezt teszi! Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig kifizetődő lesz a potyautas magatartás, és éppen azok kerülnek majd hátrányba, akiknek a társadalom a legtöbbet köszönhetné: az új adófizető generáció felnevelését.
Hogyan épülhetne fel egy ilyen nyugdíjrendszer? Nos, ennek az elméleti alapjai már kibontakozóban vannak, és jelenleg én magam is erről írom a szakdolgozatomat, szóval elképzelhető, hogy a téma olykor még ennek a blognak a hasábjain is vissza fog köszönni. Egyelőre annyit elárulhatok, hogy függetleníteni kell a fenntarthatóságot a termékenységi aránytól, és a gyermekteleneket is be kell vonni a terhek viselésébe.
Köszönöm, hogy olvasol! Jövő kedden érkezem a következő cikkel.
További tartalmakért kövesd az Aranytojás Blogot az instagramon is!
(Képek forrása: pixabay.com)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aranytojas.blog.hu/api/trackback/id/tr8915244836
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2019.11.06. 05:26:00
Egy nagyon bonyolult szociálpolitikai kérdést sikerült értelmetlenné redukálni... sok tényező kimaradt (pl. hogy a klasszikus családmodellben a gyermekek többlet erőforrást jelentenek a szülőknek), sem a költségek, sem a hasznok nincsenek feltárva ( azért a gyermekek mellé most pl. komoly szja kedvezmény társul). stb, stb,...
nu pagagyí 2019.11.06. 07:10:56
Tényszerűen hamis a szerző fejtegetése és ostoba potyautasnak hívni azokat, akik termelik a GDP-t addig is, amíg a "potyautasok" pénzén otthon nevelgetődik a csemete.
A GYES és GYED összege ugyanis nem rontja a későbbi nyugdíj átlagát, viszont szolgálati időnek számít, ezért minden otthon töltött év emeli a későbbi szolgálati időtől függő nyugdíjszázalékot évi 1,5-2%-kal. Most is méltányolva van tehát a nyugdíjrendszerben a gyereknevelés miatt kieső idő. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerekek oktatása, egészségügyi ellátása, közlekedése ingyenes, azaz a "potyautasok" fizetik a bulit ma is. A családi járulékkedvezménnyel meg sikerült azt is elérni, hogy a többgyerekesek még csak egyéni járulékot sem fizetnek, akkor sem, amikor két gyerek közt éppen dolgoznak mis valamit.
Nem kellene leértékelni a munkát, kellenek olyanok is, akik húzzák az igát és hivatásukat fontosabbnak tartják annál, hogy teleszüljék a Kárpát-medencét, de sajnos ezek sem fogják fogják húzni, ha jövedelmüket elvesz állambácsi és kiosztja másoknak, ők meg nyomorognak. Károsnak tartom a mostani trendet, jobb lenne egy általánosan alacsonyabb elvonási mérték, amely mellett, az a család, amelyik gyereket akar, az munkajövedelemből is meg tudja teremteni a feltételeket a gyerekvállaláshoz. Egy boldogabb társadalomban saját maguktól függ mindenkinek a boldogulása, nem pedig állami járadékoktól. Én speciel a tőlem elvett pénzt inkább a saját unokáimra költeném közvetlenül, mint hogy elvegyék a többletadóval és odaadják más gyerekének.
A GYES és GYED összege ugyanis nem rontja a későbbi nyugdíj átlagát, viszont szolgálati időnek számít, ezért minden otthon töltött év emeli a későbbi szolgálati időtől függő nyugdíjszázalékot évi 1,5-2%-kal. Most is méltányolva van tehát a nyugdíjrendszerben a gyereknevelés miatt kieső idő. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerekek oktatása, egészségügyi ellátása, közlekedése ingyenes, azaz a "potyautasok" fizetik a bulit ma is. A családi járulékkedvezménnyel meg sikerült azt is elérni, hogy a többgyerekesek még csak egyéni járulékot sem fizetnek, akkor sem, amikor két gyerek közt éppen dolgoznak mis valamit.
Nem kellene leértékelni a munkát, kellenek olyanok is, akik húzzák az igát és hivatásukat fontosabbnak tartják annál, hogy teleszüljék a Kárpát-medencét, de sajnos ezek sem fogják fogják húzni, ha jövedelmüket elvesz állambácsi és kiosztja másoknak, ők meg nyomorognak. Károsnak tartom a mostani trendet, jobb lenne egy általánosan alacsonyabb elvonási mérték, amely mellett, az a család, amelyik gyereket akar, az munkajövedelemből is meg tudja teremteni a feltételeket a gyerekvállaláshoz. Egy boldogabb társadalomban saját maguktól függ mindenkinek a boldogulása, nem pedig állami járadékoktól. Én speciel a tőlem elvett pénzt inkább a saját unokáimra költeném közvetlenül, mint hogy elvegyék a többletadóval és odaadják más gyerekének.
ami szabad 2019.11.06. 08:25:59
Vannak benne valóságelemek, de egy halom olyan tényezőt nem vesz figyelembe, amelyek lényegesek gazdasági szempontból. Egy jó párat említenek belőle az előttem írók- pl. családi adókedvezmény egyéb szociális juttatások a gyereknevelést segíteni ( gyed, gyes, vagy mittudom én, most éppen hogy hívják, de tennék hozzá még egy pár gondolatot: a közszolgáltatások egy jelentős rész szintén a gyereknevelést támogatja. ( Ovi, iskolák, gyerekek ingyenes eü. ellátása, de akár a helyi játszótér építés, miegymás. Ezen belül, különösen az oktatás, már nem mást szolgál, mint a leendő munkavállaló mint erőforrás, minél nagyobb értékét, ami befektetés az államnak de az egyénnek is. Ha pl, valahol 5 gyerek van, akkor akármilyen meglepő, ezekből a jószágokból, ötször annyiban részesül a család, mint ahol egykét nevelnek. Itthon különösen durvának tartom ekézni az egygyermekes családokat, hiszen legalább egy tucat - kifejezetten anyagi oka van annak, hogy többet nem vállal a család, és ebben messze nem a kényelem/ önzés a főszereplő, hanem a józan gazdasági döntések. Kétkeresős családmodellben tudnak boldogulni a középosztályban, anélkül gáz van. Illetve a tapasztalatok alapján nehézkes első lakáshoz jutás-mely évtizedek óta egyre nehezebb a világban, és pl. pont egy tegnapi cikk mutat rá egzakt módon, hogy az elmúlt 30 év alatt itthon mennyivel lett nehezebb -majdnem dupla annyi idő kell hozzá- szintén abba az irányba tolja a szülőket, hogy egy gyereket neveljenek fel, akinek jó esetben, segíteni tudnak az elindulásnál még akkor is, ha nekik nem tudtak segíteni az ő szüleik.. A társadalmi mobilitás hiánya miatt tehát, nálunk pont a legszegényebbek ( ott születik meg a gyerekeknek a bő fele) és a leggazdagabbak engedhetik meg csak maguknak azt, hogy több gyereket vállaljanak. Egyedi esetek természetesen vannak, ahol érzelmi, vallási, nagyszülői támogatás stb. hatására vállalható a nagycsaládos modell, de nem ez a jellemző, és egyre kevésbé lesz az! Más okai is vannak ennek: régebben, a család működőképességéhez hozzá tartozott a sok gyerek. A gyerekmunka elterjedt és nélkülözhetetlen volt, különösen a földeken, de a városokban is sok gyerek járt dolgozni iskola helyett. Mára ez -szerencsére- elképzelhetetlen, és bár a tankötelesség leszállítása sokat ront az összképen, de a gyerekek mára zömmel "főállású" diákok, ami egyébként az egyén és az ország hosszútávú érdeke, hisz nem mindegy, hogy melyik szektorban való munkára lesz képes felnőtt korában, hozzáadott érték szempontjából, itt nem csekély differenciákról, akár sokszorozásról beszélhetünk! Szóval azzal nem értek egyet, hogy "potyautas" lenne, aki nem, vagy csak kevés számú gyermeket nevelne, de tény, hogy nem ártana ha nőne a ráta e téren, és a fidesznek az ezzel kapcsolatos kísérletei azon kevés dolog, amivel egyet is tudok érteni. ( mármint az anyagi ösztönzők erősítésével) Ugyanakkor, ugyanezen a területen, legalább 100 más teendő is lenne, első körben az oktatási források elvonása amiért ordítani tudnék, de a családi pótlék befagyasztás is olyan tényező, ami összességében káros, és a legszegényebbek felzárkózását lehetetleníti el, újratermelődő nyomort gyártva. A leszállított tankötelességi korhatár, a különböző képzési rendszerek szétverése , és úgy általában minden folyton változó és kiszámíthatatlan intézkedés - cunami a gyerekvállalási kedv ellen hat, hiszen ez nem egy rövidtávú project, mára már lazán számolj úgy, hogy laza 20-25 évig kell tudni a gyerek mögött állni szülőként, mire önálló lesz. ( jó esetben. ) További 20 oldalnyit lehetne írni a témáról úgy gazdasági, mint demográfiai, valamint erkölcsi oldalról közelítve meg a témát, de most ennyi bővel elég lesz belőlem. :)
apro_marosan_petergabor 2019.11.06. 08:38:57
Egy ténnyel nem lehet vitatkozni a cikkben, a nyugdíj élvezeti ideje nő, a népesség utánpótlása csökken.
Ami tehetünk:
- Serkentjük a népszaporulatot, szeben gyermeknevelési kedvet - ez a legfontosabb
- Ezt tehetjük a szülés jutalmazásával is a nyugdíjba építve (elég bonyolult lenne ezt kiszámolni...)
- Kiegészítő felhalmozást építünk bele (önkénts biztosítók vannak - hatékonyságukkal ésmohóságukkal már sokan foglalkoztak...)
A középső elem még hiányzik a rendszerből - érdekes lenne beépíteni...
Ami tehetünk:
- Serkentjük a népszaporulatot, szeben gyermeknevelési kedvet - ez a legfontosabb
- Ezt tehetjük a szülés jutalmazásával is a nyugdíjba építve (elég bonyolult lenne ezt kiszámolni...)
- Kiegészítő felhalmozást építünk bele (önkénts biztosítók vannak - hatékonyságukkal ésmohóságukkal már sokan foglalkoztak...)
A középső elem még hiányzik a rendszerből - érdekes lenne beépíteni...
Laszlo Gabris 2019.11.06. 08:52:30
A nyugdíjasokat és megtakarítókat a modern közgazdaságtan "inflálj vagy pusztulj" kelepcéje teszi tönkre. (Most nem foglalkozom azzal, h az adósságra épülő, hitelből, azaz a jövő generációkat sújtó adósságból működő mai gazdaság miért csak ezt a két tragikus választási lehetőséget kínálja.) Szóval a korábbi nyugdíjak értéke elporlad az új nyugdíjakéhoz és a megélhetési költségekhez képest, és ez tömegesen nyomorba dönti a régebben nyugdíjba menteket. Mindenütt. Németországban, Amerikában és egyéb "fejlett" országokban is. Amelyek egyébként, a világ hitelpénzből élő minden más országával együtt, ugyanazon a pályán mozognak, amelynek végén Venezuela áll.
Ashley2008 2019.11.06. 09:22:01
Ezzel az erővel az egyedülállók meg fizetik a kismamák gyes/gyed és egyéb juttatásait. Vagy másképp: amíg nem szülnek és nincsenek otthon a kisgyerekkel, addig is adót fizetnek, miközben nem részesülnek sem adókedvezményben, sem egyéb támogatásban. De ez ugyanolyan hibás megközelítés, mint maga a cikk.
Persze lehetne az, hogy mindenki magának nyugdíjtakarékoskodik az állami "gondoskodás" helyett. Akkor több lenne a gyerekesek nyugdíja?
Persze lehetne az, hogy mindenki magának nyugdíjtakarékoskodik az állami "gondoskodás" helyett. Akkor több lenne a gyerekesek nyugdíja?
2019.11.06. 09:50:51
Van számodra egy rossz hírem:
Ha megszüntetjük a nyugdíjrendszert, mellette mindenféle szociális ellátást, oktatás, egészségügy "ingyenességét", akkor is a gyereket nem vállalók fognak pusztán anyagi szempontból jobban járni, mivel sokkal több pénzt tudnának nyugdíjaskorukra félretenni.
Ha megszüntetjük a nyugdíjrendszert, mellette mindenféle szociális ellátást, oktatás, egészségügy "ingyenességét", akkor is a gyereket nem vállalók fognak pusztán anyagi szempontból jobban járni, mivel sokkal több pénzt tudnának nyugdíjaskorukra félretenni.
2019.11.06. 09:55:41
Egyébként amikor kitalálták a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, akkor 2 feletti volt a reprodukciós ráta, ami hosszútavon fenntarthatatlan. Másrészt csak részben igaz, hogy a csökkenő gyerekszám fogja a problémákat okozni, ugyanis a problémák egyik oka az egyenletlenség, amit a Ratkó korszak okozott.
Sancho12 2019.11.06. 10:10:09
@Zabalint: Azért a Ratkó gyerekek felépítették az országot.Nem elfelejteni.
Labasmaz 2019.11.06. 10:29:08
@Meleg Sándor: Azért azt ne gondold, hogy akármilyen SZJA, utazási, bölcsödei díj, mittudomén kedvezmény képes lenne a nevelés költségeit netto veszteségből akár nullára redukálni.
Ahogyan az államnak is érdeke a bölcsi, ovi, iskolák stb. fenntartása, mivel így a szülő kevésbé vonódik ki a termelésből a gyereknevelés ideje alatt, és a gyerek révén új "erőforrásokhoz" juthat hosszú távon. De ettől még a szülő mínuszba megy anyagilag ahhoz képest, hogy ne lenne gyereke - legfeljebb nem annyira, mintha teljesen magára lenne utalva.
Amit meg egy ilyen rendszerben marha nehéz figyelembe venni, pedig ez egy nagyon sarkalatos pontja lenne, hogy _miért_ nincs valakinek gyereke? Élhet egy pár boldogságban, szeretnének is gyereket, de nem akar jönni - és így érik meg a nyugdíjas kort. Vagy valaki egy alkalmi baráttal vagy barátnővel él együtt, akár havonta cserélve, akár hosszabb távon, de a gyermekvállaláshoz szükséges elköteleződés nélkül, valóban szórakozásra fordítva a nevételeiket a gyereknevelés helyett. Vagy olyan szinten egyedül él, hogy sosem tudott párt találni magának, így fel sem merült, hogy lehetne gyereke. És a többi, és a többi. Ezek mind erősen szubjektív dolgok, és a valóságban rettentő nehezen ellenőrizhetők, és mint ilyenek, egy jogszabály paragrafusai közé még annál is nehezebben sorolhatók be.
Ennek vajon milyen megoldását képzeli el a poszt toló...?
Ahogyan az államnak is érdeke a bölcsi, ovi, iskolák stb. fenntartása, mivel így a szülő kevésbé vonódik ki a termelésből a gyereknevelés ideje alatt, és a gyerek révén új "erőforrásokhoz" juthat hosszú távon. De ettől még a szülő mínuszba megy anyagilag ahhoz képest, hogy ne lenne gyereke - legfeljebb nem annyira, mintha teljesen magára lenne utalva.
Amit meg egy ilyen rendszerben marha nehéz figyelembe venni, pedig ez egy nagyon sarkalatos pontja lenne, hogy _miért_ nincs valakinek gyereke? Élhet egy pár boldogságban, szeretnének is gyereket, de nem akar jönni - és így érik meg a nyugdíjas kort. Vagy valaki egy alkalmi baráttal vagy barátnővel él együtt, akár havonta cserélve, akár hosszabb távon, de a gyermekvállaláshoz szükséges elköteleződés nélkül, valóban szórakozásra fordítva a nevételeiket a gyereknevelés helyett. Vagy olyan szinten egyedül él, hogy sosem tudott párt találni magának, így fel sem merült, hogy lehetne gyereke. És a többi, és a többi. Ezek mind erősen szubjektív dolgok, és a valóságban rettentő nehezen ellenőrizhetők, és mint ilyenek, egy jogszabály paragrafusai közé még annál is nehezebben sorolhatók be.
Ennek vajon milyen megoldását képzeli el a poszt toló...?
Audianer 2019.11.06. 10:30:20
@Sancho12: Az országot nem a Ratkó gyerekek építették fel hanem az ő szüleik akik akkor (az 50-es 60-as években) voltak fiatalok, a Ratkó gyerekek most mennek nyugdíjba ergo, a legnagyobb haszonélvezői voltak a szociális szempontból jóval stabilabb múlt rendszernek.
Akik az országot romjaiból építették újjá a háború után, ők a "Fényes szelek" nemzedéke és már 80 felett járnak. Ők jártak a legrosszabbul. Fiatalon baromi sokat dolgoztak és nélkülöztek majd vajmi keveset kaptak/kapnak érte cserébe. Ők a mai "kisnyugdíjasok".
Akik az országot romjaiból építették újjá a háború után, ők a "Fényes szelek" nemzedéke és már 80 felett járnak. Ők jártak a legrosszabbul. Fiatalon baromi sokat dolgoztak és nélkülöztek majd vajmi keveset kaptak/kapnak érte cserébe. Ők a mai "kisnyugdíjasok".
KisIst 2019.11.06. 10:45:16
Már kitalálták a megoldást, a tisztán magán alapon működő nyugdíj rendszert, több pillérrel (magán- és önkéntesnyugdíj-pénztár, biztosítás)...
Ozsetan 2019.11.06. 10:45:58
Mindig csodáltam azokat, akik komolyan úgy hiszik, hogy az állam számítógépén rögzített és pénzre váltott jogosultság rendszere minden bizonnyal előbb-utóbb összeomlik, de ha ezt egy magán pénzügyi szolgáltató teszi, akkor az maga a gazdasági növekedés és túlélés. Holott a kettő ugyanaz, csak az utóbbi jóval drágább, és működtetői sokkal nagyobb sápot emelnek le, mint az állami adatrögzítők. (Nem is beszélve arról, hogy mellettük még az állam is igyekszik ugyanabból valamilyen részecskéhez jutni.) A nyugdíjrendszereknek semmi köze nincs a demográfiához, termékenységi rátához, elöregedéshez, bármilyen magától értetődőnek tűnik mindez. Egyedül ahhoz van köze, hogy a rendelkezésre álló javakat milyen arányban osztjuk fel az azt aktuálisan előállítók – aktívak -, a jövőben aktívvá válók – röviden: gyermekek -, illetve a jelenlegi aktívak tevékenységi feltételeit korábban megteremtő inaktívak – röviden: öregek – között. Ez alapjaiban nem közgazdasági, hanem szociáletikai kérdés. A végrehajtás történhet közgazdasági, azaz pénzügyi jogi eszközökkel, de a téves működés az aktuális helyzetnek megfelelően mindig korrigálható, vagyis egy állami nyugdíjrendszer soha nem omolhat össze, legfeljebb társadalmi konszenzus hiányában felszámolható. Amennyiben viszont egy állam politikai, gazdasági rendszere – röviden: a pénz- és tulajdonrendszer – összeomlik, minden, nem a létfenntartáshoz szükséges naturáliában megtestesülő jogosultság elvész. A korábban megszerzett jogosultság újbóli biztosítására csak az állam lesz képes. Ezért elsődlegesen arra figyeljünk, hogy a társadalmi össztermék mindig elegendő legyen a teljes népesség megfelelő arányú ellátására. A javak előállításához viszont fontosabb a technikai és ismereti eszközök hatékonysága, mint az előállításban közreműködők létszáma. Felejtsük el a gyermekszületéshez kapcsolódó nyugdíjelőnyökre vonatkozó nézeteket, melyeket itthon elsődlegesen a Botos házaspár képvisel, mielőtt a jelenlegi gazdasági struktúrát viszonylag korrekten követő nyugdíjrendszerünket szociális segélyezéssé degradálnák. Egyébként itt néhányan nagyon világosan rámutatnak arra, hogy egy szülő gyermekének aktívvá válásához a gyermektelenek is hozzájárulnak. Olykor nagyobb mértékben, jelentősebb társadalmi értékben, mint maga a szülő.
Nyugdíjrendszerünk egyáltalán nem bünteti a gyermekeseket, sőt néhány esetben indokolatlan előnybe is részesíti őket. Különösen, ha az egyéb intézményrendszerekben megtestesülő előnyök nyugdíjakra gyakorolt hatását – egészségbiztosítási, családtámogatási, szociális ellátások, adókedvezmények – is figyelembe vesszük. (Kedvezményekkel szerzett újabb kedvezmények.) A meglevő kedvezmények szempontjából jelentős probléma viszont a nemek egyenlőségét több esetben indokolatlanul mellőző szabályozás, a sexre, biológiai törvényszerűségre és nem a tényleges gyermeknevelésre alapozott jogosultság.
Nyugdíjrendszerünk egyáltalán nem bünteti a gyermekeseket, sőt néhány esetben indokolatlan előnybe is részesíti őket. Különösen, ha az egyéb intézményrendszerekben megtestesülő előnyök nyugdíjakra gyakorolt hatását – egészségbiztosítási, családtámogatási, szociális ellátások, adókedvezmények – is figyelembe vesszük. (Kedvezményekkel szerzett újabb kedvezmények.) A meglevő kedvezmények szempontjából jelentős probléma viszont a nemek egyenlőségét több esetben indokolatlanul mellőző szabályozás, a sexre, biológiai törvényszerűségre és nem a tényleges gyermeknevelésre alapozott jogosultság.
Labasmaz 2019.11.06. 10:59:44
@Ozsetan: Öööö... Ennél nagyobb hülyeséget bizony nehéz leírni... :-)
Amikor az állam "gondozza" a nyugdíjbefizetéseket, akkor hol is van az a sok milla, amit eddig életemben befizettem nekik? Melyik bankszámlkán, befektetési jegyben, részvényben fialtatják éppen, hogy legyen miből nyugdíjat fizetni nekem...?
Ezzel szemben a MNYP-ben bármelyik pillanatban mindig megvan a pénzem, pontosan meg tudják mondani, hogy hol, melyik részvényben, alapban, akárhol.
Persze, arra nincs garancia, hogy így nem vész el a pénzem, de azért minőségi különbséget látok aközött, hogy tudodttan és dedikáltan egy feneketlen kútba öntöttem a pénzem, mert kötelező, amiért cserébe egyszer majd valamikor, valamit fogok kapni, de jelen pillanatban egy bizonytalan, és egyáltalán semmi módon nem forintosítható igéreten kívül semmi másom nincs, vagy olyan helyre tettem a pénzem, ahol az pontosan tudható módon megvan, és elég magas eséllyel hozzá is fogok jutni akkor, amikor majd szükségem lesz rá.
Amikor az állam "gondozza" a nyugdíjbefizetéseket, akkor hol is van az a sok milla, amit eddig életemben befizettem nekik? Melyik bankszámlkán, befektetési jegyben, részvényben fialtatják éppen, hogy legyen miből nyugdíjat fizetni nekem...?
Ezzel szemben a MNYP-ben bármelyik pillanatban mindig megvan a pénzem, pontosan meg tudják mondani, hogy hol, melyik részvényben, alapban, akárhol.
Persze, arra nincs garancia, hogy így nem vész el a pénzem, de azért minőségi különbséget látok aközött, hogy tudodttan és dedikáltan egy feneketlen kútba öntöttem a pénzem, mert kötelező, amiért cserébe egyszer majd valamikor, valamit fogok kapni, de jelen pillanatban egy bizonytalan, és egyáltalán semmi módon nem forintosítható igéreten kívül semmi másom nincs, vagy olyan helyre tettem a pénzem, ahol az pontosan tudható módon megvan, és elég magas eséllyel hozzá is fogok jutni akkor, amikor majd szükségem lesz rá.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.11.06. 18:10:17
ELfelejted, hogy a liberális nagyurak számára a gyerek teher, ők kihaló társadalmat akarnak, sok homokossal és pedofillal, családok nélkül.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 22:26:23
@Meleg Sándor: A gyerekek hogyan jelentenének többlet erőforrást a szülőknek? Rengeteg pénz-, idő- és energiaráfordítást igényel a felnevelésük, és ez egyéni szinten sehogyan nem térül meg. A költségek röviden összefoglalva a hasznok sokszorosára rúgnak, ha szigorúan pénzügyileg tekintjük.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 22:29:22
@nu pagagyí: Szó sincs a munka értékének lebecsüléséről. Arról szólt a cikk, hogy a szülők valódi költségeinek csak töredékét téríti vissza a társadalom.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 22:33:42
@ami szabad: Értem, hogy egyéni szinten nem éri meg gyermeket vállalni (ez pont a cikkben leírtakat bizonyítja egyébként). Pont ezért tarthatatlan az a trend, hogy csak egy gyereket vállal a pár, miközben kettejük leendő nyugdíjának kitermeléséhez kelleni fog legalább 5-6 adófizető. A maradék 4-5 gyerek felnevelését tehát kvázi másoktól "várják el", hiszen attól még, hogy ők kevés gyermeket neveltek, a nyugdíjigényük változatlanul meglesz...
Aranytojás Blog 2019.11.06. 22:38:56
@apro_marosan_petergabor: Nem feltétlenül kell feltornászni a születésszámot, hiszen aránylag kevés gyermekkel is működhet jól egy nyugdíjrendszer, feltéve hogy a gyermektelenek nem támasztanak nyugdíjigényeket az állam felé, hanem a gyermeknevelés megspórolt költségei helyett gondoskodnak önmaguknak az időskori megélhetésükről.
A gyermeknevelés honorálása pedig (mármint a nyugdíj megállapításakor) egyáltalán nem lehetetlen feladat, bár sok adminisztrációt igényel majd, mint minden más dolog is egy nemzetgazdaságban.
A gyermeknevelés honorálása pedig (mármint a nyugdíj megállapításakor) egyáltalán nem lehetetlen feladat, bár sok adminisztrációt igényel majd, mint minden más dolog is egy nemzetgazdaságban.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 22:49:57
@Ashley2008: A szülők csak minimális visszatérítést kapnak a társadalomtól ahhoz képest, hogy mennyi tényleges ráfordítást igényel a gyereknevelés. Egyetlen gyermeknek a felnevelése (átlagos életszínvonalon) több tízmillió forintba kerül, és akkor még nem beszéltünk a többgyermekes családokról. Ennyi kiadást semmilyen állami juttatás nem kompenzál.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 22:52:54
@Zabalint: És ki mondta, hogy szüntessük meg a nyugdíjrendszert? Én annyit írtam, hogy javítsuk ki a nyugdíjrendszer igazságtalanságait.
A Ratkó-gyerekek magas létszáma pedig egyáltalán nem rendszerszintű probléma, hanem egy teljesen normális történelmi adottság, amelynek legfeljebb annyi a hatása, hogy az átlagosnál kicsit gyorsabban nő a deficit az érintett pár évben.
A Ratkó-gyerekek magas létszáma pedig egyáltalán nem rendszerszintű probléma, hanem egy teljesen normális történelmi adottság, amelynek legfeljebb annyi a hatása, hogy az átlagosnál kicsit gyorsabban nő a deficit az érintett pár évben.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 23:01:15
@Labasmaz: Nagyon egyszerű a válasz, hiszen egy igazságos nyugdíjrendszer megalkotásakor teljesen irreleváns szempont az, hogy valakinek milyen okból nincs gyermeke. Csak az számít, hogy nincs.
Akár a meddőség, akár az el nem köteleződés, akár bármi más miatt nem nevelt gyermekeket, a lényeg az, hogy pénzügyileg sokkal jobban járt, mint azok, akik igen. Éppen ezért nem jogos a nyugdíjigénye, hiszen korábban lényegében nem járult hozzá annak előteremtéséhez.
(Aki pedig szeretne gyermeket, de nem jön össze, az még mindig fogadhat örökbe, és ha az örökbefogadott gyermekeket felneveli, az a társadalom számára ugyanolyan értékű, mintha saját gyermekeket nevelt volna, tehát szerintem jutalmazni is ugyanúgy kell.)
Akár a meddőség, akár az el nem köteleződés, akár bármi más miatt nem nevelt gyermekeket, a lényeg az, hogy pénzügyileg sokkal jobban járt, mint azok, akik igen. Éppen ezért nem jogos a nyugdíjigénye, hiszen korábban lényegében nem járult hozzá annak előteremtéséhez.
(Aki pedig szeretne gyermeket, de nem jön össze, az még mindig fogadhat örökbe, és ha az örökbefogadott gyermekeket felneveli, az a társadalom számára ugyanolyan értékű, mintha saját gyermekeket nevelt volna, tehát szerintem jutalmazni is ugyanúgy kell.)
Aranytojás Blog 2019.11.06. 23:04:58
@KisIst: A pusztán privát nyugdíjrendszer nem oldja meg ezt a problémát, hiszen a szülők ugyanúgy hátrányban lesznek azokhoz képest, akik gyermeknevelés helyett tudnak előtakarékoskodni. Ugyanakkor a gyermektelenek esetében nagyon fontos szerepet kell(ene) betölteniük a magánmegtakarításoknak.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 23:15:19
@Ozsetan: "arra figyeljünk, hogy a társadalmi össztermék mindig elegendő legyen a teljes népesség megfelelő arányú ellátására"
Rendben, tetszik a gondolatmenet, na de mi legyen akkor, ha nem elegendő? Ha a befizetett járulékok csökkennek, a nyugdíjigények pedig növekednek, akkor előbb-utóbb mérhetetlen deficit keletkezik...
Rendben, tetszik a gondolatmenet, na de mi legyen akkor, ha nem elegendő? Ha a befizetett járulékok csökkennek, a nyugdíjigények pedig növekednek, akkor előbb-utóbb mérhetetlen deficit keletkezik...
Túl sok felhasználó 2019.11.06. 23:25:27
@Aranytojás Blog: Hogy lenne már lehetséges a gyereknevelés honorálása? Hogy állapítod meg, hogy ki nevelt fel egy gyereket? Mi van, ha a szülők elváltak? Esetleg utána másodjára is házasodtak... Mi van, ha a gyerek nagykorúként kivándorolt, és így sose fizet Magyarországon nyugdíjjárulékot? Mi van, ha a 18. születésnapja előtt egy nappal halálra gázolja a vonat?
Amit meg az örökbefogadásról írsz, az egyenesen nevetséges. Közel kétszer annyian szeretnének örökbe fogadni, mint amennyi örökbe adható gyerek van.
Amit meg az örökbefogadásról írsz, az egyenesen nevetséges. Közel kétszer annyian szeretnének örökbe fogadni, mint amennyi örökbe adható gyerek van.
Aranytojás Blog 2019.11.06. 23:38:56
@Túl sok felhasználó: Ezek mind olyan kérdések, amelyek a legnevesebb közgazdászokat is foglalkoztatják, ajánlom figyelmedbe a Közgazdasági Szemlét, akár sok évre visszamenőleg is.
Az pedig (bevallom) nem jutott eszembe, hogy az örökbefogadásnál ennyire hosszú lehet a várólista, de biztos ezt is meg lehet oldani, akár valamilyen rangsorolással, mert gyanítom, hogy olyanok is akarnak örökbe fogadni, akiknek biológiailag egyébként lehetne saját gyerekük.
Az pedig (bevallom) nem jutott eszembe, hogy az örökbefogadásnál ennyire hosszú lehet a várólista, de biztos ezt is meg lehet oldani, akár valamilyen rangsorolással, mert gyanítom, hogy olyanok is akarnak örökbe fogadni, akiknek biológiailag egyébként lehetne saját gyerekük.
Túl sok felhasználó 2019.11.07. 01:29:04
@Aranytojás Blog: Van egy közgazdász diplomám, pontosan tudom, hogy a nálam sokkal okosabb embereket is foglalkoztatja a kérdés. De azt is pontosan tudom, hogy nincs konszenzus az ügyben.
Az örökbefogadásnál természetesen van rangsor, de senkit nem érdekelnek az örökbe fogadók vágyai, lehetőségei, kívánságai, van-e már gyerekük, lehet-e egyáltalán... Szerencsére ebben a témában kizárólag a gyerekek érdekei fontosak. Nem az örökbe fogadók kapnak gyereket, hanem a gyereknek válogatnak a szülő-jelöltek közül.
Az örökbefogadásnál természetesen van rangsor, de senkit nem érdekelnek az örökbe fogadók vágyai, lehetőségei, kívánságai, van-e már gyerekük, lehet-e egyáltalán... Szerencsére ebben a témában kizárólag a gyerekek érdekei fontosak. Nem az örökbe fogadók kapnak gyereket, hanem a gyereknek válogatnak a szülő-jelöltek közül.
Aranytojás Blog 2019.11.07. 10:53:03
@ami szabad: Sok jót írtál, ezekre alább reagálok, de a helytelen stílus miatt a kommented nem maradhatott. Amikre nem válaszolok, ott valószínűleg értelmezési problémával szembesültem, ezeket gondold újra (például nem tudom, ki beszélt hatgyerekes átlagról, ami ellen te annyira felhördültél).
"A világban mindenhol csökken a születési ráta" - igen, ez az a jelenség, amit meg kéne oldanunk a nyugdíjrendszer kapcsán. Erről szólt a cikk.
"A fogyatkozó gyerekszámnak egymillió oka van" - igen, és ezek közül az egyik legfontosabb, hogy saját megélhetési szempontból már nincs rákényszerítve senki, hiszen van szociális ellátórendszer.
A vonatkozó kormányintézkedésekről: szerintem is mellément az egész, úgy ahogy van, de ezek majd a statisztikákból úgyis kiderülnek, csak ki kell várni.
Kivándorlás: egyetértek, minden szempontból borzasztóan hiányzik az a sok százezer magyar fiatal, aki elment innen. És ha jól tudom, minden hatodik magyar gyermek már külföldön születik, pedig a népesség egyhatoda korántsem vándorolt ki, tehát tény, hogy jobb anyagi körülmények között több gyermeket vállalnak. Voilá!
Magánynyugdíj-pénztárak lenyúlása: teljesen egyetértek, újabb rettentő csapás volt nem csak pénzügyileg, hanem a közmorál és tervezhetőség számára is.
A nyugdíjjárulék átnevezése: szintén egyetértek.
Kiszámíthatatlan környezet: szintén.
"A világban mindenhol csökken a születési ráta" - igen, ez az a jelenség, amit meg kéne oldanunk a nyugdíjrendszer kapcsán. Erről szólt a cikk.
"A fogyatkozó gyerekszámnak egymillió oka van" - igen, és ezek közül az egyik legfontosabb, hogy saját megélhetési szempontból már nincs rákényszerítve senki, hiszen van szociális ellátórendszer.
A vonatkozó kormányintézkedésekről: szerintem is mellément az egész, úgy ahogy van, de ezek majd a statisztikákból úgyis kiderülnek, csak ki kell várni.
Kivándorlás: egyetértek, minden szempontból borzasztóan hiányzik az a sok százezer magyar fiatal, aki elment innen. És ha jól tudom, minden hatodik magyar gyermek már külföldön születik, pedig a népesség egyhatoda korántsem vándorolt ki, tehát tény, hogy jobb anyagi körülmények között több gyermeket vállalnak. Voilá!
Magánynyugdíj-pénztárak lenyúlása: teljesen egyetértek, újabb rettentő csapás volt nem csak pénzügyileg, hanem a közmorál és tervezhetőség számára is.
A nyugdíjjárulék átnevezése: szintén egyetértek.
Kiszámíthatatlan környezet: szintén.
2019.11.08. 14:34:28
@Sancho12:
Nem, nem ők építették fel, mert ők akkor gyerekek voltak.
Nem, nem ők építették fel, mert ők akkor gyerekek voltak.
