Nem nagyon fordult még elő itt a blogon, hogy politikai kérdésekben állást foglaljak, és ez továbbra sem cél, de úgy vélem, hogy (oldaltól függetlenül) rendkívül káros jelenség, amikor politikusok megfeledkeznek bizonyos közgazdasági alapvetésekről, és ezzel akarva/akaratlanul félrevezetik a választókat. Ezért úgy döntöttem, belefér a blog profiljába, hogy néha felszólaljak az ilyesmi ellen.

A mai cikk apropóját egy pontosan ilyen eset adta. Történt ugyanis a napokban, hogy gyanútlanul bóklásztam a YouTube-on, mígnem ezt kihasználva lecsapott rám egy lesben álló DK-hirdetés, amelyben Dobrev Klára épp az "európai minimálbér" ötlete mellett kampányolt. Mivel gyanítom, hogy az átlagos felhasználó nem feltétlenül rendelkezik kielégítő ismeretekkel ezt a programpontot illetően, ezért ebben a cikkben összefoglaltam néhány tudnivalót, hogy megkönnyítsem olvasóimnak a véleményük kialakítását.

Az egységes európai minimálbér első hangzásra talán tetszetős ideájának lényege, hogy legyen meghatározva egy olyan bérszint, amelynél kevesebbet senki nem kereshet uniós állampolgárként. Az ördög azonban szokása szerint a részletekben rejlik: amint végiggondoljuk a javaslat hátterét, komoly (és valószínűleg leküzdhetetlen) akadályokba ütközünk. Ez az ötlet egyébként nem csak a Demokratikus Koalíció, hanem az MSZP programjában is szerepelt a 2019. tavaszi európai parlamenti választásokon, a miheztartás végett.

A legfőbb kérdés természetesen az, hogy milyen összegben legyen megállapítva az említett közös uniós minimálbér. Játsszunk el tehát a különféle lehetőségekkel, és lássuk meg, hová vezetne ez az út.

Az első opció, hogy alacsonyra tesszük a lécet, azaz a legszegényebb tagállamokban (pl. Magyarország) érvényes minimálbér környékén húzzuk meg azt a legkisebb fizetést, amit minden főállású alkalmazottnak meg kell kapnia. Ebben az esetben sajnos az egész ötlet elveszítené az értelmét, hiszen a sereghajtó országok lakosságának jólétén még elvi szinten sem változtatna semmit, a gazdag országok számára pedig egyszerűen irreleváns intézkedést jelentene, hiszen az ő minimális bérszintjük ennél eredetileg is feljebb van.

A második lehetőség, hogy magas szintet határozunk meg, például a legmagasabb (luxemburgi) minimálbér közelében – ennek következményeit a szegényebb országok szenvednék meg, extrém munkanélküliség formájában, ugyanis a drasztikusan megdrágult bérköltségek miatt a vállalkozások kénytelenek lennének sűrű elbocsátásokba kezdeni, vagy nagy arányban csődöt jelenteni (hiszen egy bizonyos "ár" felett a munkaerő foglalkoztatása egyszerűen nem kifizetődő).

Harmadik alternatíva lehetne, hogy kiválasztunk egy szintet valahol a nagyon alacsony és a nagyon magas minimálbérek között. Ekkor a fenti két helyzetből alakulna ki egy logikus keverék: a megállapított bérszintet eleve teljesítő államokban semmilyen változás nem következne be, az alatta lévő országok vállalkozásai pedig továbbra sem tudnák kitermelni az alkalmazottaik bérét.

Nyilvánvalóan látszik tehát, hogy a javaslat normális piaci körülmények között semmilyen formában nem kivitelezhető, ami egyben azt is jelenti, hogy a szegény országok csak jelentős külső segítséggel tudnák a béreiket rövidebb távon is felzárkóztatni. Természetesen a fent említett társaságok programjaiban jótékony homály fedi a finanszírozás kérdését, túl azon, hogy egy központi alapból fizettetnék. Magyarán ismét visszatértünk a bevett módszerhez: a máshol megtermelt javakat igyekezzünk minél inkább magunkhoz csatornázni, ezáltal keltve a fejlődés látszatát.

Hogy ennek van-e értelme, az egy külön cikk témája lehetne, de ami biztos, hogy demagóg ígérgetés helyett sokkal érdemesebb lenne a hosszú távú, fenntartható megoldások megvalósítására koncentrálni (termelékenység javítása, humántőke fejlesztése, befektetői kedv ösztönzése). És még egyszer kiemelném: akinek inge, az nyugodtan magára veheti, oldaltól teljesen függetlenül...

Köszönöm, hogy olvasol! Jövő héten érkezem a következő cikkel.

További tartalmakért kövesd az Aranytojás Blogot az instagramon is!

(Első kép forrása: Európai Parlament. Második kép forrása: pixabay.com)