ARANYTOJÁS

Egy pénzügyi témájú blognak szerintem előbb-utóbb ezzel a kérdéssel is érdemes foglalkoznia, érkezik hát a cikk sokak dilemmájáról:

"Alkalmazott legyek, vagy inkább vállalkozó?"

Előrebocsátom, hogy szerintem nincs erre univerzális válasz, inkább mindenkinek a saját szempontjai alapján kell mérlegelnie a lehetőségeket, és ma ebben szeretnék segíteni.

Az emberi tényező

Talán a legfontosabb szempont az, hogy ki hogyan érzi jól magát. Úgy vélem, hogy a munkára nem egy szükséges rosszként kellene tekintenünk, hanem önmegvalósításunk egyik legjobb eszközeként. Éppen ezért azt javaslom, hogy aki a vállalkozók szabadságára és vagyonára vágyik, az vágjon bele egy bizniszbe, akinek viszont a biztonság és a kiszámíthatóság a fontos, az keressen alkalmazotti állást. Mindannyiunkat más motivál, így különböző módokon tudunk kiteljesedni is, ami teljesen természetes.

Az anyagi szempont

Itt már könnyebben tudunk objektíven dönteni: a vállalkozók általában több pénzt keresnek, mint az alkalmazottak. Nyilvánvalóan nem minden esetben, de azért ez a jellemző. Ennek okát a kockázatvállalás mértékében látom: egy alkalmazott jóval kevesebbet kockáztat, így a fizetése is alacsonyabb.

A vagyonépítés terén hasonló a helyzet: általában vállalkozások tulajdonosai birtokolnak komolyabb anyagi javakat. Ha például végignézzük a 100 leggazdagabb magyar listáját, csak vállalkozókat találunk rajta. Azonban itt is van üdítő kivétel: a 30-as nyugdíjas, akiről már írtam egyszer, éppen alkalmazottként épített fel akkora vagyont, hogy élete végéig meg tudna élni belőle.

A szabadság szempontja

Aki vállalkozásba kezd, gyakran azért tesz így, hogy önmaga ura lehessen, és több időt tölthessen a számára fontos emberekkel vagy dolgokkal. Az első években ez nem mindig szokott sikerülni, épp ellenkezőleg: sokszor napi 12 órányi munka vár a lelkes vállalkozóra, akár hétvégente is, de ha valaki ügyesen építgeti a cégét, néhány év alatt eljuthat addig, hogy az az ő személyes aktivitása nélkül is működni tudjon, ezáltal teljesen visszavonulhat, és kedve szerint élheti az életét.

Alkalmazottként ez másképp működik: a munkaidő leteltével az ember hazamehet a családjához, és hétvégén sem kell bejárnia dolgozni. Azonban a nyugdíjkorhatár eléréséig el kell viselnie a korán kelést, a kötöttségeket, néha egy kellemetlen főnököt, és természetesen a fentebb már taglalt alacsonyabb fizetést, ami a szabadidős tevékenységeknek, vágyaknak is korlátot tud szabni.

A személyes fejlődés szempontja

Úgy vélem, ennél a szempontnál nem lehetséges éles határt húzni alkalmazottak és vállalkozók között. Mindkét csoport tagjai között találunk elkötelezett híveket a lifelong learning iránt, és persze olyanokat is, akik ugyanazon a szinten ragadnak meg évtizedekig. Magától értetődően az előbbiek szoktak kiemelkedő eredményeket elérni, az utóbbiak pedig egy helyben toporogni. Én mindenkit az első verzió alkalmazására buzdítok.

Összefoglalásként azt mondhatjuk: ha valaki biztonságos, kiszámítható munkára vágyik, és ezért cserébe hajlandó elfogadni az alacsonyabb anyagi juttatásokat, annak megfelelő pálya lehet egy alkalmazotti állás. Aki pedig szeretne függetlenül élni, célokat megvalósítani és sok pénzt szerezni, ehhez pedig képes kitartóan erőfeszítéseket tenni, annak a vállalkozói életmód való.

A cél azonban ugyanaz legyen: értékteremtés, és saját személyes boldogságunk elérése!

(Kép forrása: unsplash.com)