Közel 400 ezer honfitársunk használja ki jelenleg a KATA-névre keresztelt adózási formát, amely rövid távon sokkal csábítóbb lehet bármely más megoldásnál, de hosszú távon már jelentős kompromisszumokra kényszeríti az alanyokat. A mai cikk témája – közkívánatra – az, hogy mire számíthatnak majd nyugdíjasként mindazok, akiknek aktív éveik során leginkább katás jövedelmük volt.
A KATA a "kisadózó vállalkozások tételes adóját" takarja, és egy 2013. óta létező, főként az egyéni vállalkozók számára elérhető találmány. Lényege, hogy akik ezt az adózási formát választják, alapesetben havi 50 ezer forint befizetésével megszabadulnak minden köztehertől, hiszen a KATA (némi egyszerűsítéssel élve) egymaga helyettesíti az összes többi adónemet. Ezért cserébe a vállalkozók jelenleg évente 12 millió forint értékhatárig számlázhatnak, tehát optimális esetben mindössze 5%-os adókulcs vonatkozik a bevételeikre. Nyílt titok, hogy az adóparadicsomi körülmények megalkotásával a kormány célja az volt, hogy átterelje a vállalkozókat a szürkéből a fehér gazdaságba.
A problémát természetesen az okozza, hogy bár sikerült rávenni őket az adófizetésre, a katások terhei ily módon mégis messze elmaradnak attól az értéktől, amennyit az alkalmazotti munkabérek után kell befizetni az állami költségvetésbe. Így aztán a katások az alacsonyabb fokú hozzájárulásuk miatt az állam szolgáltatásaira sem lehetnének (és nem is lesznek) ugyanolyan mértékben jogosultak. Ez az egyenlőtlenség a nyugdíjak kapcsán fog a leglátványosabban megmutatkozni. Egy alkalmazott nyugdíja jelentősen függ az őutána befizetett járulékoktól, ezért még ha rövid távon kevesebbet is kap kézhez, nyugdíjasként mégis élvezheti ennek hozadékát. Ezzel ellentétben a katások az aktív éveikben többet tehetnek zsebre, viszont számukra idősebb korban jön majd a feketeleves...
Nézzük tehát, hogy mely okok miatt kezdhetnek aggódni a katások. Két fogalommal kell megismerkedünk ehhez: az egyik a járulékalap, a másik a szolgálati idő – ez a két tényező kulcsfontosságú a leendő nyugdíj összegének kiszámításához. A járulékalap (kissé lebutítva) mindig azt a jövedelemrészt jelenti, amely után nyugdíjjárulék lett befizetve az államkasszába, a szolgálati idő pedig (ugyancsak leegyszerűsítve) azt az időtartamot jelöli, ameddig az adott személy dolgozott. Bejelentett alkalmazottak nyugdíjának kiszámításakor mind a két mérőszám nagyjából a valóságot fogja mutatni, azonban katás vállalkozók mindkét szempontból bajba kerülnek!
Az érintettek közül sokan nem tudják, de a katások járulékalapja egyáltalán nem függ a tényleges bevételüktől, hanem mindannyiuknak egységes és előre rögzített. Ráadásul ez az összeg elképesztően alacsony: bár idén júliustól kicsit megemelkedik, de így is mindössze havi 102 ezer forint lesz (ezt minden évben törvény határozza meg), és a katás vállalkozók nyugdíját ebből kiindulva fogják majd megállapítani! Nyilvánvaló, hogy a nagyon alacsony jövedelem nagyon alacsony nyugdíjjogosultságot eredményez, tehát a katások már csak emiatt is igen rosszul járnak majd mindenki máshoz képest.
Ha mindez nem lenne elég, akkor érkezik a másik hatalmas pofon is: ugyancsak törvény mondja ki azt, hogy ha az alany valamikor kevesebbet keresett a minimálbérnél, akkor azt az időszakot lecsökkentve kell figyelembe venni a szolgálati ideje meghatározásakor, mégpedig olyan aránnyal, ahogyan a bére aránylik a minimálbérhez. Ennek értelmében az imént említett 102 ezer forintot kell összehasonlítani a jelenleg érvényes, bruttó 161 ezer forintos minimálbérrel, így megkapjuk, hogy a katások idei évben szerzett szolgálati ideje kb. 63%-os súllyal fog csak számításba esni!
Hogy ez miért probléma? Mert a leendő nyugdíj összege attól is erősen függ, hogy valaki hány évet dolgozott élete során: értelemszerűen minél többet, annál több nyugdíjra lesz jogosult. Ha a katások minden évben csak 63%-nyi munkaidőt számolhatnak el, akkor egy 40 éves karrier végén alig tudnak majd felmutatni 25 évnyi szolgálati időt. Az olvasókat megkímélve a további számításoktól, és kiindulva az utóbbi évek tendenciáiból, azt mondhatjuk, hogy emiatt valószínűleg újabb 35-40 százalékos rés fog keletkezni a volt katások és a volt minimálbéresek nyugdíja között.
Ha a járulékalapok és a szolgálati idők közötti különbségek hatását összesítjük (és feltételezzük, hogy az alig 7 éve létező KATA-adózás még sokáig velünk marad), akkor kiderül, hogy a katások kevesebb mint feleannyi, nagyjából 40 százaléknyi nyugdíjat fognak kapni a minimálbéresekhez képest! Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak egy leegyszerűsített és jó eséllyel pontatlan számítás, de azt hiszem, a nagyságrendek érzékeltetésére kiválóan alkalmas! Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy bár a katások rövid távon sokat nyerhetnek az enyhe adóterhekkel, de cserébe nem sok jóra számíthatnak idősebb korukban.
Azok a katás vállalkozók, akik ennél több nyugdíjat szeretnének kapni, megtehetik azt, hogy havi 75 ezer forintot fizetnek be havi 50 ezer helyett. Ennek eredményként nagyjából ugyanolyan jogosultságot szerezhetnek, mint a minimálbéresek, bár ezt is nehéz precízen kijelenteni, hiszen a számításhoz szükséges tényezők folyton változnak. Mindenesetre a legtöbb szakértő úgy vélekedik, hogy a fiatal katások jobban járnak azzal, ha nem fizetnek emelt összegű adót, hanem helyette inkább önmaguknak teszik félre ezeket a havi 25 ezer forintokat.
(Itt fontos még megemlékeznünk a havi 25 ezer forintot fizető egyéni vállalkozókról: erre a kedvezményre például a felsőfokú tanulmányaik vagy alkalmazotti főállásuk mellett katázók jogosultak. A szomorú tény az, hogy ők ilyenkor egyáltalán nem szereznek szolgálati időt, ezért a nyugdíjuk szempontjából sehogyan nem vehető számításba ez a vállalkozói tevékenységük.)
Ezzel pedig el is érkeztünk a cikk legfontosabb tanulságához, ami egyébként mindenkire igaz, de a katásokra többszörösen is: a tisztes nyugdíjas évek a mai aktívak számára egyszerűen elképzelhetetlenek öngondoskodás nélkül! Közismert tény, hogy az állami nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan, ezért néhány évtizeden belül itt nagyon cudar világ lehet, hacsak dolgos éveiben nem veszi komolyan mindenki az előtakarékoskodást. Egyszer majd írhatok az erre a célra elérhető megoldásokról is, ha igény mutatkozik rá a kommentszekcióban, de a mai cikk már enélkül is éppen elég hosszú lett.
Köszönöm, hogy olvasol! Hamarosan érkezem a következő cikkel.
További tartalmakért kövesd az Aranytojás Blogot az instagramon is!
(Képek forrása: pixabay.com)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
