Pénzügyekről, neked is!

Aranytojás Blog

Így kezdd el a pénzügyeid rendbetételét!

2019. június 18. - Aranytojás Blog

Bizonyára közületek is sokaknak megfordult már a fejében, hogy szeretnétek kézbe venni a pénzügyeitek irányítását, ugyanakkor elképzelhető, hogy nem igazán tudtátok, hogyan fogjatok hozzá. Ez érthető, hiszen életünk során semmilyen oktatást nem kapunk a pénzről, így aztán vagy kitanuljuk önmagunktól, vagy mindig küszködni fogunk ezzel a területtel.

A mai cikk során igyekszem körüljárni, hogy milyen lépéseket érdemes megtenned annak érdekében, hogy egyről a kettőre juthass (vagy akár nulláról az egyre). Remélem, hogy hasznodra válik!

pixabay_money.jpg

A kulcs a tudatosság

Életünk legtöbb területéről elmondható, hogy két lehetőség közül választhatunk: tudatosan törekedni egy vágyott állapot elérésére, vagy csak sodródni a történésekkel. Gondolj bele: így van ez az egészségünket, az emberi kapcsolatainkat, a karrierünket és bizony a pénzügyeinket illetően is.

"A legtöbb emberrel csak megtörténnek a pénzügyei." - idézhetnénk Csernok Miklóst, aki a téma egyik legnagyobb hazai mestere, illetve a Kiszámoló blog szerzője. Ha te is szeretnél kitörni a sodródás állapotából, akkor a legjobb tanácsom az, hogy törekedj a tudatosságra.

Hogyan lehetsz tudatos?

Van fogalmad arról, hogy mennyit költesz? És hogy mennyit keresel? És hogy mennyit takarítasz meg? Ezek a kérdések határozzák meg a pénzügyeinket, de a legtöbben nem tudnak pontos válaszokat adni rájuk. Ezért ha tudatos szeretnél lenni, szerintem ezekre a kérdésekre koncentrálj először. Minden más csak ez után következik.

A fogyást is úgy érdemes kezdeni, hogy ráállunk a mérlegre. Hasonlóképpen a pénzügyek rendbetételének első lépése az, hogy pontosan felmérjük a helyzetünket. Ez gyakran meghökkentő lehet (nekem is az volt), néha pedig fájdalmas is! De enélkül nincs előrelépés, úgyhogy arra biztatlak, kezdd el mérni a saját pénzügyeid pontos alakulását, legalább három hónapig!

11b_pixabay.jpg

Íme néhány tipp mindegyik terület méréséhez:

Bevételek:

A bevételeidet könnyebb megmondani, ha alkalmazott vagy, ugyanis általában havi egy összegben érkezik meg a számládra (vagy készpénzben). Vállalkozóként ez kicsit bonyolultabb, de azért bízom abban, hogy ha nagyon akarod, te is ki tudod számolni, hogy melyik hónapban mennyi pénzt veszel ki a bizniszből. Írd össze hónapról hónapra. Többnek hitted? Vagy kevesebbnek? Elégedett vagy vele?

Kiadások:

A kiadások mérése már egy sokkal komplexebb feladat, ugyanis egy átlagos embernek vagy háztartásnak több száz kiadása is lehet havonta. Erre a célra szolgál a kiadási napló, amelynek korábban egy teljes cikket szenteltem. A naplózási módszer lényege, hogy minden vásárlásról gyűjtöd a blokkokat, és az egyes tételeket napról napra vezeted egy füzetben vagy elektronikusan. Minden hónap végén készíts egy összegzést, és vond le a megfelelő következtetéseket. Milyen kategóriákra költesz túlságosan sokat? Melyek voltak a felesleges kiadások? Mit tehetnél a következő hónapban, hogy elkerüld a korábbi hibákat?

Megtakarítások:

A havi megtakarításod a bevételeid és kiadásaid különbsége. (Elméletileg.) Ha már tudod a bevételeidet és a kiadásaidat, könnyen kiszámolhatod ezt is. Tényleg félre tudtál tenni ennyit? Megvan ez a pénz a számládon vagy készpénzben? Ha nincs, akkor valószínűleg nem voltál elég precíz a kiadások naplózásakor... És mi a helyzet, ha ez a szám nulla, azaz semennyit nem tettél félre? Ez sajnos egy gyakori állapot, de van egy trükk, amivel változtathatsz rajta: magadnak fizess először!

11c_pixabay.png

Csak csináld!

Kérlek titeket, hogy ne gondoljátok elegendőnek a cikk elolvasását. Semmi haszna nincs ugyanis, ha utána minden marad a régiben. Az eredményeink megváltozásához a tetteink megváltoztatásán keresztül vezet az út! Mentsd el ezt a cikket, és amikor ma este hazaérsz, szánd rá az időt, hogy elkezdd kialakítani a fent javasolt szokásokat. Ez komoly önfegyelmet igényel majd, de nagyon megéri!

Kommentben szívesen fogadom az észrevételeiteket, tapasztalataitokat. Ne kíméljetek!

Köszönöm, hogy olvasol! Jövő kedden érkezem a következő cikkel.

Kövesd az Aranytojás blogot instagramon is!

(Képek forrása: pixabay.com)

52 könyv egy év alatt?!

Ma kivételesen nem pénzügyekről írok nektek, hanem kicsit tágabb értelemben az önfejlesztésről.

Önfejlesztés alatt azt értem, amikor valaki az életében mutatkozó kihívásokra autodidakta módon felkutatja a megoldásokat, és elsajátítja a szükséges képességeket, majd a gyakorlatban alkalmazza is a tanultakat, ezáltal egy boldogabb életet teremtve önmagának (és akár környezetének). Az önfejlesztő társadalom legkedveltebb témái közé tartoznak az üzleti világ, az egészséges életmód, az emberi kapcsolatok és a spiritualitás.

És hogy jön ide az 52 könyv?

Attól függően, hogy nekünk mi a szimpatikus, az önfejlesztés számtalan különböző formája közül választhatunk: könyvek, blogok és vlogok, élő rendezvények és találkozók, hanganyagok, mentorprogramok és személyes tanácsadások ezrei kínálkoznak nekünk napról napra, nagyrészt a 21. századi lehetőségeknek köszönhetően. Számomra az olvasás az egyik leginkább testhezálló módszer, ezért is hivatkozom gyakran különféle könyvekre a blog hasábjain.

photo-1520467795206-62e33627e6ce.jpg

Ahogy ebben a cikkben is említettem, a 2018-as évre azt a célt tűztem magam elé, hogy 52 hét alatt 52 könyvet olvassak el. Sikerült is, és az ennek során szerzett tapasztalataimról szeretnék most beszámolni. Azt vártam ugyanis, hogy ha rengeteget olvasok, az nagyon komoly fejlődést fog hozni az életemben.

Év végére kiderült, hogy a képlet korántsem ennyire egyszerű.

A kevesebb néha jobb

Nem szeretem a "kevesebb néha több" mondást, mert szerintem nincs értelme. De az igaz, hogy a kevesebb néha jobb. Ebben az esetben is így volt.

A heti egy könyv tempójának betartása nagyjából napi 30 oldalnyi olvasást igényelt. A harminc oldalnyi anyag pedig annyi új információt tartalmaz, amennyit már elképesztően nehéz feldolgozni vagy megjegyezni. Ha most végignézek a listán, a legtöbb kötetből csak nehezen tudnék felidézni egyetlen konkrét gondolatot is, ami azt jelenti, hogy a módszerem finoman szólva sem volt hatékony. 

Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora adagon - a szöveg nehézségétől és a saját olvasási sebességünktől függően - kb. egy-másfél óráig tart végigérni. A legtöbbünknek pedig napi másfél óra olvasás után nem feltétlenül marad ereje a tanultak végiggondolására és alkalmazására...

Mi a tanulság?

Az egyik legjelentősebb tanítóm gyakran emleget egy példát, amely egy csónakban evező emberről szól. Az ember két evezője két tevékenységet jelképez: a tanulást és a cselekvést, a csónak mozgása pedig a haladás szimbóluma. Nyilvánvaló, hogy a csónak akkor tud előre haladni, ha egyenletesen használjuk a két evezőt. Ha pedig valaki csak az egyik vagy a másik lapáttal dolgozik (azaz vagy ész nélkül cselekszik, vagy folyton informálódik anélkül, hogy lépéseket tenne), akkor a csónakja egy helyben fog forogni.

10.jpg

Tavaly megtanultam, hogy valóban nem jó, ha felborul az evezés egyensúlya, és idén már jóval okosabban kezdtem hozzá. Szándékosan nem tűztem ki mennyiségi célt, hanem arra törekszem, hogy egy könyvet mindig alaposan dolgozzak fel elméletben és gyakorlatban egyaránt, mielőtt tovább lépnék. Így a tempó ugyan jóval lassabb, de cserébe sokkal szebben halad a csónak... 

Persze sokat olvasni nagyon is hasznos dolog.

Nem az célom, hogy bárkinek elvegyem tőle a kedvét. Csak azt állítom, hogy érdemesebb megtartani egy egészséges mértéket, mielőtt az "önfejlesztés" tevékenysége meggátolná a tényleges fejlődést.

Köszönöm, hogy velem tartasz! Jövő kedden érkezik a következő cikk!

(Képek forrása: unsplash.com)

Mennyi pénzt tegyek félre havonta?

Ismét egy gyakorlati tippel érkezem hűséges olvasóim számára, mégpedig a személyes pénzügyek egyik legfontosabb kérdésében. Hallomásból talán mindenki ismeri az elterjedt tanácsot, miszerint a bevételeink 10%-át érdemes mindig félretennünk, és erről én is írtam már korábban.

De vajon ez a tíz százalék sok vagy kevés?

Itt leszögezném, hogy a megtakarítási szokások kialakítása egy lassú és lépcsőzetes folyamat, ezért most nem a kezdeti állapotokról beszélek, amikor valaki még épp csak elkezdte tudatosan kézbe venni a pénzügyeit. A tíz százalék természetesen jobb, mint az öt, és az egy is jobb, mint a nulla. A mai cikkben viszont sokkal inkább a hosszú távú perspektívát szeretném bemutatni.

Kezdjük azzal, hogy mi a megtakarítás szokásának célja. Szerintem egyrészről az, hogy garantálhassuk önmagunk és családunk jövőbeni anyagi biztonságát, másrészről pedig, hogy apránként összegyűjthessük a vágyaink eléréséhez szükséges összegeket. Nézzük ezeket a célokat külön-külön.

9.jpg

Anyagi biztonság

Úgy vélem, hogy erre a célra hosszú távon a havi bevételünk tíz százalékánál jóval kevesebb is elég lehet. Na de mikor kezdődik a hosszú táv, és mi a helyzet rövid távon?

A legtöbb pénzügyi tanító egyetért abban, hogy mindenkinek rendelkeznie kéne legalább fél évi megélhetésre elegendő tartalékkal, likvid formában. Ez az összeg arra szolgál, hogy ha bármilyen nem várt esemény következne be a pénzkeresési körülményeinket illetően (baleset, betegség, elbocsátás, válság), a változás ne veszélyeztesse a megélhetésünket. Fontos, hogy ez a tartalék csak átmeneti kihívásokat old meg, de az életbiztosítást például egyáltalán nem helyettesíti! 

Ezekkel összhangban én is azt javaslom, hogy amíg valaki nem rendelkezik legalább hat hónapnyi kiadásainak összegével, addig minden erejével azon legyen, hogy mielőbb elérje ezt az állapotot és biztonságban tudhassa magát. Ebben az időszakban természetesen 10% félretétele korántsem elég, hiszen így több mint 4 évig tartana elérnünk ezt a biztonságos állapotot!

Aztán amint megvan a hat havi tartalék, már csak arra kell figyelnünk, hogy az életszínvonalunk költségeinek emelkedésével arányosan ezt is emeljük, és persze ne feledkezzünk meg az inflációról sem.

9_pexels.jpeg

Vágyaink finanszírozása

Erre a célra már nehéz lenne univerzális tanácsot adni, egyet azonban mindenképpen érdemes számításba vennünk: a kamat hatását. Ha egy új lakásra vagy autóra takarékoskodunk, nem mindegy, hogy mikor szeretnénk azt megvenni: hiszen minél több időnk van még addig, annál kisebb összegekből is összegyűjthetjük a hónapok során a kamatos kamatnak köszönhetően. Ugyanígy, ha nyugdíjas korunkra szeretnénk felhalmozni egy komolyabb tőkét, minél közelebbi az időpont, annál magasabb havi összegekre lesz hozzá szükség.

Nagy általánosságban tehát azt mondanám, hogy ha már megvan a fél éves vésztartalék, írjuk össze, hogy milyen vágyakat szeretnénk elérni a jövőben, pontosan hány hónapunk van még hátra addig, és az adott kiadások értékét osszuk el ezzel a számmal. Három év múlva vennénk például egy ötmilliós autót? Akkor csaknem havi 139 ezer forintot kell rá félretennünk! (Ez persze csak egy leegyszerűsített számítási módszer, hiszen nem veszi figyelembe sem a kamatot, sem az inflációt. Nagyságrendileg viszont nem téved, és gondolatébresztőnek különösen jó lehet. Azt szeretném világossá tenni, hogy általában sokkal nagyobb összegekről van szó, mint a havi fizetésünk 10%-a!)

Végül ismét kiemelném, hogy a megtakarítás sokunk számára nem volt mindig alapvetés. Számtalan embernek kell komoly erőfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy a régi szokásait felülírhassa és hasznosabb új szokásokra cserélhesse. Így aztán ha te jelenleg 1, 3, 5 vagy 10%-ot teszel félre a fizetésedből, az bizony lehet nagyon szép eredmény! Arra biztatlak, hogy haladj ugyanebbe az irányba továbbra is, és az eredményeid magukért beszélnek majd.

Köszönöm, hogy olvasol! Kövesd az Aranytojás blogot instagramon is!

(Első kép forrása: pixabay.com, második kép forrása: pexels.com)

3 kihagyhatatlan könyv a pénzügyi sikerhez

Egyik korábbi cikkemben már említettem, hogy mennyire fontosnak tartom az önfejlesztést, azaz saját tudásunk bővítését egy-egy adott területen. Most összegyűjtöttem három olyan könyvet, amelyek számomra nagyon sokat adtak pénzügyi témában.

1. George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere

Ha valaki a legalapvetőbb pénzügyi elvekről kérdez engem, ezt a könyvet ajánlom neki elsőként. George Clason a Babilon leggazdagabb embere c. könyvben olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek megértése elengedhetetlen a nagy vagyon felhalmozásához.

Ez a könyv nem a gyors meggazdagodásról szól. Sokkal inkább a hagyományos, régóta bevált módszerre tanít meg, ami már számtalan ember felemelkedését okozta, szemben a gyors sikert kínáló szélhámosok tanácsaival. 

Arra tanít meg, hogy a meggazdagodás biztos módja a tudatos, célszerű cselekvés. Leírja, hogy a fegyelmezett megtakarítási szokások eredményezik a nagy vagyont, ami természetesen szembemegy feltörő vágyaid gyors kielégítésével.

Ez a könyv nem az azonnali jutalmazás mellett érvel, hanem a hosszú távú gondolkodás mellett. Nem a furfangosság, hanem a kitartó munka mellett. Nem a pénzhajhászás, hanem a biztonságos befektetések mellett. Nem a pazarlás, hanem a takarékosság mellett. Nem a sült galambra várakozás, hanem az önfejlesztés mellett. Érvel a tervezés, a költségvetés, az ésszerűség mellett is.

És mint ilyen, számomra végtelenül becsülendő. Csak ajánlani tudom!

8.jpg

2. Tóth András: Ősember a pénztárcámban

Dr. Tóth András az elmúlt évek során az ország egyik legismertebb pénzügyi tanácsadójának mondhatta magát. Több alkalommal szerepelt tévéműsorokban, számos rendezvényen adott elő, és jó néhány könyvet is írt.

Az Ősember a pénztárcámban egy zseniális mű, amely azt az egyszerű gondolatot mutatja be, hogy manapság az emberek többsége olyan berögzült minták szerint viselkedik a pénzügyeit illetően, amelyek teljesen elavultak. Nem mostanában alakultak ki ugyanis, hanem több tízezer évvel ezelőtt, ősember korunkban. Hogy mi ezzel a probléma? Az, hogy ezek a minták ma már nem működnek jól, sőt gyakran éppen ellenkező hatást váltanak ki, mint szeretnénk, így nagymértékben megnehezíthetik a dolgunkat... 

Fantasztikus történetek, statisztikák és tanulságok szövik át a laza stílusú írást, miközben lépésről lépésre megtanulhatjuk azt is, hogyan küzdhetjük le az ősrégi beidegződéseket, és élhetünk a modern kori pénzügyi körülményeknek megfelelően. Nem lövök le egyetlen poént sem, mindenképp érdemes elolvasni!

3. Robert Kiyosaki: Gazdag papa szegény papa

Ez a könyv főként az üzleti és motivációs témák kedvelőinek íródott, és az író többi művéhez hasonlóan sajnálatos módon hemzseg a féligazságoktól és közgazdaságtani ferdítésektől.

Hogy miért ajánlom most mégis? Semmiképpen sem azért, hogy bárki is ebből akarja eltanulni a pénzügyi tudományok alapjait. Sokkal inkább azért, mert egy olyan nézőpontot tár fel, amely meglehetősen hiányzik a legtöbb ember eszköztárából.

Ez a nézőpont a következő: amikor pénzt költünk, kétféle dologra fordíthatjuk, aszerint, hogy az termeli-e a pénzt, vagy inkább viszi. Ami termeli, az jó befektetés, ezért érdemes ilyen tárgyakat, értékeket vásárolni. Ami azonban viszi a pénzt, például egy olyan ház, amelyben mi magunk lakunk, vagy egy saját használatú autó, nos, ezek nem tekinthetők jó befektetéseknek. Így hát nem szabad túlságosan sokat áldozni rájuk, inkább minden lehetséges módon csökkenteni kell ezek fenntartási költségeit.

Ha valaki ezt a gondolatot elsajátítja, már megérte elolvasnia a könyvet, függetlenül attól, hogy az szakmailag mennyire tekinthető hitelesnek...

Ez volt tehát az a három könyv, melyeket kihagyhatatlannak tartok a pénzügyi siker felé vezető úton. Remélem, hogy számodra is hasznossá válnak majd!

Köszönöm, hogy velem tartasz! Kövesd az Aranytojást instagramon is!

(Kép forrása: unsplash.com)

 

Kinek éri meg vállalkozni?

Egy pénzügyi témájú blognak szerintem előbb-utóbb ezzel a kérdéssel is érdemes foglalkoznia, érkezik hát a cikk sokak dilemmájáról:

"Alkalmazott legyek, vagy inkább vállalkozó?"

Előrebocsátom, hogy szerintem nincs erre univerzális válasz, inkább mindenkinek a saját szempontjai alapján kell mérlegelnie a lehetőségeket, és ma ebben szeretnék segíteni.

Az emberi tényező

Talán a legfontosabb szempont az, hogy ki hogyan érzi jól magát. Úgy vélem, hogy a munkára nem egy szükséges rosszként kellene tekintenünk, hanem önmegvalósításunk egyik legjobb eszközeként. Éppen ezért azt javaslom, hogy aki a vállalkozók szabadságára és vagyonára vágyik, az vágjon bele egy bizniszbe, akinek viszont a biztonság és a kiszámíthatóság a fontos, az keressen alkalmazotti állást. Mindannyiunkat más motivál, így különböző módokon tudunk kiteljesedni is, ami teljesen természetes.

Az anyagi szempont

Itt már könnyebben tudunk objektíven dönteni: a vállalkozók általában több pénzt keresnek, mint az alkalmazottak. Nyilvánvalóan nem minden esetben, de azért ez a jellemző. Ennek okát a kockázatvállalás mértékében látom: egy alkalmazott jóval kevesebbet kockáztat, így a fizetése is alacsonyabb.

A vagyonépítés terén hasonló a helyzet: általában vállalkozások tulajdonosai birtokolnak komolyabb anyagi javakat. Ha például végignézzük a 100 leggazdagabb magyar listáját, csak vállalkozókat találunk rajta. Azonban itt is van üdítő kivétel: a 30-as nyugdíjas, akiről már írtam egyszer, éppen alkalmazottként épített fel akkora vagyont, hogy élete végéig meg tudna élni belőle.

 

7_1.jpg

A szabadság szempontja

Aki vállalkozásba kezd, gyakran azért tesz így, hogy önmaga ura lehessen, és több időt tölthessen a számára fontos emberekkel vagy dolgokkal. Az első években ez nem mindig szokott sikerülni, épp ellenkezőleg: sokszor napi 12 órányi munka vár a lelkes vállalkozóra, akár hétvégente is, de ha valaki ügyesen építgeti a cégét, néhány év alatt eljuthat addig, hogy az az ő személyes aktivitása nélkül is működni tudjon, ezáltal teljesen visszavonulhat, és kedve szerint élheti az életét.

Alkalmazottként ez másképp működik: a munkaidő leteltével az ember hazamehet a családjához, és hétvégén sem kell bejárnia dolgozni. Azonban a nyugdíjkorhatár eléréséig el kell viselnie a korán kelést, a kötöttségeket, néha egy kellemetlen főnököt, és természetesen a fentebb már taglalt alacsonyabb fizetést, ami a szabadidős tevékenységeknek, vágyaknak is korlátot tud szabni.

A személyes fejlődés szempontja

Úgy vélem, ennél a szempontnál nem lehetséges éles határt húzni alkalmazottak és vállalkozók között. Mindkét csoport tagjai között találunk elkötelezett híveket a lifelong learning iránt, és persze olyanokat is, akik ugyanazon a szinten ragadnak meg évtizedekig. Magától értetődően az előbbiek szoktak kiemelkedő eredményeket elérni, az utóbbiak pedig egy helyben toporogni. Én mindenkit az első verzió alkalmazására buzdítok.

Összefoglalásként azt mondhatjuk: ha valaki biztonságos, kiszámítható munkára vágyik, és ezért cserébe hajlandó elfogadni az alacsonyabb anyagi juttatásokat, annak megfelelő pálya lehet egy alkalmazotti állás. Aki pedig szeretne függetlenül élni, célokat megvalósítani és sok pénzt szerezni, ehhez pedig képes kitartóan erőfeszítéseket tenni, annak a vállalkozói életmód való.

A cél azonban ugyanaz legyen: értékteremtés, és saját személyes boldogságunk elérése!

(Kép forrása: unsplash.com)

Földönfutók luxuskocsikban

Egy aprócska tévedés

Ha az utcán hirtelen eldübörög mellettünk egy csodaszép sportkocsi, a legtöbbünk valószínűleg azt hiszi, hogy egy nagyon gazdag ember ül benne, és ezért néha irigykedve néz utána. Elvégre ilyen drága autókkal és ilyen drága ruhákban csakis a leggazdagabbak járhatnak. Talán veled is megesett már az ilyesmi, kedves olvasóm, és még csak nem is sejtetted, hogy aligha járhatnál messzebb az igazságtól...

Ebben az esetben engedd meg, hogy bemutassam neked T. Stanley és W. Danko amerikai professzorokat, akik alapos kutatásaik után meghökkentő állításokkal álltak elő a valódi milliomosok életstílusát illetően. A nevezett urak 1996-ban megírták Millionaire next door, azaz Milliomos a szomszédban című könyvüket, melyben hosszasan értekeznek a legvagyonosabbak meglepően szolid életstílusáról, és egyúttal azokat is leleplezik, akik a fentebb szintén említett státuszszimbólumokat felhasználva gazdag embernek mutatják magukat, holott számtalan esetben bizony napról napra élnek, sőt akár a csőd szélén táncolnak.

A könyv története 1976 körül kezdődött, amikor is Stanley-ék a fejükbe vették, hogy felmérést készítenek a leggazdagabb emberek szokásairól. Felkerekedtek, hogy interjúra bírják a "gazdag" negyedek lakóit, de hamarosan arra a furcsa felismerésre tettek szert, hogy a luxusautókkal járó, luxusingatlanokban élő emberek valójában egyáltalán nem vagyonosak!

6.jpg

Ezzel szemben a valóság

Később azonban rátaláltak az igazán nagy gazdagsággal rendelkező emberekre is, és összegyűjtötték azokat a tulajdonságokat, amelyek legtöbbjükben közösek voltak. A könyvnek magyar kiadása sajnos nem létezik, de angolul elérhető, és röviden összefoglalva a következőket állítja a tipikus dollármilliomosokról: arról lehet őket felismerni, hogy a külsőségek alapján semmiképpen sem hinnénk őket dollármilliomosnak; teljesen átlagos az életstílusuk, hiszen nem a látszatra építenek, nem hivalkodnak; és ahelyett, hogy elszórnák a pénzüket teljesen értelmetlen (és fölöslegesen drága) dolgokra, inkább jövedelemtermelő eszközökbe fektetik azt, ezáltal évről évre gyarapítva vagyonukat.

Akkor kik és miért vesznek luxuscikkeket?

Minden bizonnyal azok, akik elismerő pillantásokra vágynak. Akik szeretnék, ha mások irigykedve néznének utánuk. Akiknek többet ér a csillogás, mint a valódi gyarapodás. Akik inkább költik minden pénzüket jelenbéli presztízstárgyakra, mint hogy egy forintot félretegyenek a jövőre. Akiknek akár adósságokba keveredni is megéri, hogy rövid távon a valós lehetőségeik felett élhessenek.

És ez a személyi kölcsönből vásárolt lapostévére ugyanúgy vonatkozik, mint a luxusautóra...

Tehát a mai tanulság így szól: gazdagnak lenni nem ugyanaz, mint gazdagnak látszani. Döntsd el, hogy te melyikre vágysz!

(Kép forrása: unsplash.com)

Mennyire gazdagok a magyarok?

Ha a címben feltett kérdést nekiszegeznénk az utca emberének, nagy valószínűséggel sajnálkozó véleményeket hallhatnánk a magyar pénzügyi helyzet állapotáról. A legtöbben elégedetlenek a fizetésükkel, a vagyoni helyzetükkel, és a jövőre vonatkozó kilátásaik sem éppen rózsásak.

Amikor rákattintottál erre a cikkre, elképzelhető, hogy te is egy olyan összehasonlítást vártál, amely majd megmutatja, mennyire kevés pénzük van a magyaroknak, és mennyivel jobb lehet a helyzet a világ más pontjain. 

Sokáig én magam is a fentiekhez hasonlóképpen vélekedtem, látván a magyar és főként a nyugati világ közötti komoly anyagi különbségeket. Egészen addig, amíg váratlanul rá nem találtam egy eszközre, amely segített tágabb perspektívából szemlélni a kérdést. A mai cikkben ezt az eszközt szeretném bemutatni.

Világszintű nézőpont

A tény, hogy például a kontinens legtöbb szereplőjéhez képest gyengébbek a körülményeink, tagadhatatlan. A legtöbbünknek van olyan ismerőse (ha épp nem ő maga az), aki már dolgozott más országokban is. Ha te is így vagy ezzel, bizonyára nem lepődsz meg, amikor a magyar átlagnál jóval előnyösebb külföldi élethelyzetekkel találkozol, akár saját tapasztalat formájában, akár mások elmondása alapján.

De belegondoltál már abba, hogy világszinten vajon hogy állsz? Hogy mennyire számít jónak a saját pénzügyi helyzeted, ha egy kicsit kitekintesz a "szűkebb" környezetedből, és az egész föld lakosságához viszonyítod magadat?

Pontosan ennek a kiderítésére szolgál a globalrichlist.com című internetes kalkulátor, amelyre egy könyvben bukkantam rá a közelmúltban. Ezen az oldalon a saját bevételeidet és vagyonodat hasonlíthatod össze az egész föld lakosságáéval. Minimális angol nyelvtudás szükséges hozzá (manapság mihez nem?), de annyit segítek, hogy a bevételek fülön például éves nettó értéket kell megadni.

Mielőtt tovább olvasnál, próbáld ki te is!

5.jpg

Nos, meglepett az eredmény?

Engem először nagyon! Nem csak saját magamra, de többek között egy magyar minimálbéresre is megnéztem az eredményeket, és megdöbbentő volt azt tapasztalni, hogy valójában mennyire gazdagok is vagyunk mi, magyarok!

A példa kedvéért: egy idei minimálbéres a csaknem 92.000 forintos havi nettó jövedelmével a föld leggazdagabb 19%-ába tartozik! Egy tavaly decemberi átlagbéres a maga nettó 218.000 forint körüli fizetésével már a top 5%-ot erősíti, ha pedig valaki a leggazdagabb egy százalék tagja szeretne lenni, nagyjából havi 390.000 forintos bevétellel teheti meg!

Állítom, hogy ilyen magas bevételekkel már csak a gazdagság egyetlen fortélyát kellene elsajátítanunk, és soha többé nem küszködnénk anyagi nehézségekkel...

Köszönöm, hogy velem tartasz!

(Kép forrása: unsplash.com)

A 3.000 forintos szabály!

A legtöbb cikkemben olvashatsz arról, hogy szerintem a pénzügyi tudatosság a legfontosabb készség, amelyet érdemes lehet kifejlesztened magadban, ha gazdagságra vágysz. Ma egy olyan jelenséggel szeretnék foglalkozni, amely téged is nagy mértékben akadályozhat, ha nem figyelsz oda rá kellőképpen.

A jelentős vagyonok felépítésének egyik legfőbb ellensége a meggondolatlan költekezés. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy hirtelen megtetszett nekünk valami, és azon nyomban meg is vásároltuk, pedig korábban ez eszünkbe sem jutott volna. Az ilyesmit impulzusvásárlásnak nevezzük. Ez a rossz szokás gyakran súlyos károkat okozhat egy-egy egyén vagy család kasszájának, és komoly erőfeszítésbe kerül megszabadulni tőlük.

Nézzük hát, mit tehetünk a cél érdekében!

Hétköznapi impulzusvásárlások

A modern marketingszakma rendkívül ügyes abban, hogy impulzusvásárlásokra ösztökélje a fogyasztókat. Erre szolgálnak a különleges egyedi ajánlatok, a last-minute lehetőségek és a számtalan akció, amelyekkel minden nap találkozhatunk. "Csak itt, csak most, csak neked!" - gyakran ennyi is bőven elegendő ahhoz, hogy valaki a pénztárcájáért nyúljon...

4.jpg

Az impulzusvásárlások legfőbb tulajdonsága, hogy nincsenek betervezve, azaz nem tudatosak, hanem érzelmi alapon keletkeznek. Akár egy érzékszervünk csábít el minket, akár a felkínált kedvezmény összege, a végeredmény mindig ugyanaz: olyasmire költjük a pénzünket, amire valójában nincs is szükségünk.

Hogy miért problémás ez a helyzet? Van egy mondás, miszerint a legkisebb lék is alkalmas egy hatalmas hajó elsüllyesztésére. A pénzügyek nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy hiába érezzük elenyészőnek az így elköltött összegeket, valójában rengeteg pénz tud kifolyni a zsebünkből, ha engedünk a kísértéseknek.

Az én megoldásom

Természetesen a legtöbb problémához hasonlóan erre is találhatunk megoldást. Számomra a kiadási napló alkalmazása jelentette a nulladik lépést ahhoz, hogy megismerhessem saját költési szokásaimat. Amikor valaki szembesül az első végignaplózott hónap kimutatásaival, gyakran elképed az összegek láttán. Ez annak idején velem sem volt másképp, és az a pillanat sokat segített abban, hogy később tudatos döntéseket hozhassak a jövőbeli vásárlásaimat illetően.

Az egyik legfontosabb feladatom volt az impulzusvásárlások kiiktatása. Erre találtam ki a címben említett 3.000 forintos szabályt, amelynek lényege egy mondatban összefoglalva így szól: minden olyan vásárlást, amely nem volt előre betervezve, annyi napig elhalasztok, ahányszor az ár osztható háromezerrel.

4_1.jpg

Vegyünk például egy könyvet. (Úgyis imádok olvasni!) Az ára legyen nagyjából 3.000 forint. Ha meglátom a könyvesboltban, és nagyon megtetszik, az nekem még nem elegendő indok a megvásárlására. Valószínűleg egy impulzusvásárlással lenne dolgom, ezért úgy döntök, hogy egy napig elhalasztom a vásárlást, és ha még másnap is vágyom rá, akkor visszajövök érte.

Hasonlóképpen, egy 20.000 forintos ruhadarab esetében kb. egy hét a javasolt halasztási időtartam, egy 90.000 forintos műszaki cikkel pedig egy hónapot is érdemes várni! Sőt, egészen kis összegekkel is működik a módszer: egy 300 forintos édességet is halasztottam már el a szabály szerint két és fél órával, és végül természetesen nem mentem vissza megvenni...

Ez tehát az én hatékony technikám a meggondolatlan költekezés megelőzésére. Remélem, te is tudod majd hasznosítani az olvasottakat!

Köszönöm, hogy velem tartasz!

(Képek forrása: unsplash.com)

Miért nem használok bankkártyát?

"Készpénz vagy kártya?" - hangzik a pénztárosok jól ismert kérdése szinte minden vásárlásunk alkalmával.

A legtöbben véletlenszerűen használnak készpénzt vagy bankkártyát, általában az alapján, hogy éppen milyen formában van náluk pénz: bankjegyek képében vagy bankszámlájuk egyenlegén. Én azonban ezen a területen is törekszem a tudatosságra, és 10 vásárlásból 9-szer a készpénzes fizetési módot választom. Hogy miért, annak több oka is van. Ezeket szeretném ma bemutatni.

A túlköltekezés veszélye

Észrevetted már, hogy milyen könnyen el lehet költeni egy kisebb vagyont is, akár egy pillanat alatt? Ez főként akkor szokott bekövetkezni, ha valakinek éppen megérkezett a fizetése. (Természetesen máskor is megtörténhet, az egyetlen feltétel az, hogy viszonylag magas összeg legyen a bankszámlánkon...)

Ennek oka a következő: a bankkártyák lehetővé teszik, hogy rendkívül sok pénz legyen nálunk bármelyik pillanatban, és ha már sok pénz van nálunk, hajlamosak vagyunk sokat is költeni. A bankkártyák segítségével egyetlen mozdulat is elegendő, és akkora összegeket költhetünk el, amelyeket készpénzes fizetés esetén valószínűleg kétszer is meggondolnánk. Teljesen más érzés ugyanis, ha ki kell vennünk a pénztárcánkból a bankjegyeket és aprópénzt, és odaadni egy másik ember kezébe, mintha csak egy műanyag kártyát érintenénk oda a megfelelő felülethez. (Az utóbbi sajnos jóval könnyebb érzés, ez jelenti a csapdát!)

3.jpg

Az esti rutinra készülve

Amint azt korábban is leírtam, esténként szokásom szerint minden nálam lévő aprópénzt beteszek egy erre a célra kijelölt befőttes üvegbe. Napközben gyakran már csak azért is készpénzzel fizetek, mert fejben előre készülök erre az esti rutinra. Fantasztikus érzés, ahogy napról napra látom növekedni az így megtakarított pénzösszeget! A bankkártya használata például ettől is megfosztana...

Felesleges költségek

A bankszámlák díjai gyakran drasztikusan megemelkednek, ha valaki sokszor használja a bankkártyáját, akár készpénzfelvételre, akár vásárlásra. Az ilyen költségeket nagyon könnyen el lehet kerülni, ha egyáltalán nem használunk kártyát, csak abban az esetben, ha tényleg elengedhetetlenül szükséges. Ez éves szinten akár több tízezer forintos megtakarítást is jelenthet!

A fenti listát sokáig folytathatnám még, most a legfontosabb okokat olvashattad. Remélem, hogy kellően megalapozott volt az érvelésem, ha pedig úgy véled, számodra mégis a kártyás fizetés a testhezállóbb, akkor örülök a döntésednek!

Ha kíváncsi lennél valamire, kommentelj bátran!

Köszönöm, hogy velem tartasz!

(Kép forrása: unsplash.com)

Bevételnövelés vagy kiadáscsökkentés?

Előbb-utóbb minden olyan ember, aki igyekszik tudatosan kezelni a pénzügyeit, találkozik a címben felvetett dilemmával. Melyikre érdemes inkább odafigyelni: bevételeink növelésére vagy kiadásaink csökkentésére? Ebben a cikkben erről a témáról fejtem ki a véleményemet.

A bevételek kettős szerepe

Ahogyan azt A gazdagság lépcsői című cikkemben is bemutattam, bevételeinknek kettős szerepük van: életszínvonalunk finanszírozásához és vagyonunk felépítéséhez egyaránt elengedhetetlenül szükségesek.

Azoknak, akik foglalkoznak személyes pénzügyeikkel, általában az a céljuk, hogy folyamatosan emeljék életszínvonalukat, és vagyonuk is szépen gyarapodjon. Éppen ezért hosszú távon létfontosságú, hogy tudatosan törekedjünk bevételeink növelésére. Mivel ez sok különböző módon is megtörténhet, valószínűleg egy egész cikket fogok majd szentelni ennek a témának. Most elégedjünk meg azzal, hogy ez egy fontos feladat, ha anyagi helyzetünket szeretnénk javítani.

Bevételünk növekedésének elvi korlátja nincs, tehát semmi nem akadályozhatja meg, hogy hónapról hónapra, évről évre a nekünk tetsző ütemben növelhessük azt. Természetesen mint mindennek, ennek is megvan az ára...

Hogy rövid távon kiknek ajánlom ezt a módszert? Szerintem elsősorban azoknak érdemes sürgősen bevételeik növelésére koncentrálniuk, akiknek jelenleg még nincs elegendő pénzük arra, hogy önállóan fenntartsák saját életszínvonalukat. A többiek előbb próbálkozhatnak az alábbi módszerrel!

A kiadások csökkentése

Kiadásaink kordában tartása meggazdagodásunk egyik legfőbb alapja, amint azt több korábbi írásomban is kifejtettem. Ha valaki Parkinson törvényének rabságában él, azaz rendelkezik elegendő bevétellel, de alig tud belőle megtartani, az valószínűleg ezen a területen tud majd igazán sokat fejlődni.

Néhány bekezdéssel feljebb azt állítottam, hogy a bevételek növelése hosszú távon fontos feladat. A kiadások csökkentése viszont rövid távú teendő, véleményem szerint legalábbis. A témába vágó egyik kedvenc mondásom így szól: "Nem a bevételeid tesznek gazdaggá, hanem a költési szokásaid." Ha tehát valaki szeretné megtakarítani a bevételei 10%-át, valószínűleg könnyebben és gyorsabban célba ér, ha a kiadásainak mérséklésére koncentrál, mintha bevételeit próbálná ugyanannyival megemelni. Fontos leszögezni, hogy a kiadások nem csökkenthetők örökké. Ez egy fontos különbség a bevételek növelésével szemben, ezért is javaslom, hogy először (rövid távon) itt igyekezzünk elérni a kívánatos szintet.

Hogyan lehet csökkenteni a kiadásainkat? Ezt a célt szolgálja a kiadási napló. Aki pontosan tudja, hogy mikor, mire és mennyit költ, az azt is tudni fogja, hogy a pénze hol szokott kifolyni a kezei közül, azaz mely területeken lehetne egy kissé tudatosabb. Ha te még nem írod a saját kiadási naplódat, jó szívvel ajánlom, hogy mielőbb kezdd el. Ha pedig már írod ebben az esetben gratulálok! –, akkor havonta egyszer szánj egy kis időt arra, hogy átnézd, milyen túlzottan magas (vagy teljesen fölösleges) kiadásaid voltak abban az időszakban. Ha ezeket szép sorban el tudod hagyni, kiadásaid anélkül fognak jelentősen lecsökkenni, hogy életszínvonaladon megéreznéd ezt.

Összefoglalás

Röviden tehát azt tanácsolom: ha kevés a mostani bevételed, törekedj arra, hogy minél előbb változtass ezen, ha pedig jelenleg nincs ilyen problémád, akkor eleinte ügyelj a kiadásaid rendbetételére. Mindkét módszerre érkezni fog külön cikk, ha esetleg konkrét segítségre lenne szükséged.

Jó hír: októberben érkezik az Instagram oldal! Addig is, köszönöm, hogy velem tartasz!